II. RÉSZ: „Pénz a semmiért?" – Mi az az alapjövedelem, és mit ígér?

Egy ötlet, ami visszatér

Amikor Anna, a budapesti marketinges (akit az előző részben megismertünk) megtudja, hogy a négy kollégáját egy szoftver váltotta le, az első kérdése az volt: "És most mit csináljanak?" A második kérdése már önmagához szólt: "Ha engem is kirúgnak, miből élek?"

Ezekre a kérdésekre egyre többen egyetlen választ kínálnak: alapjövedelem. Az állam minden hónapban biztosít egy fix összeget minden állampolgárnak, feltétel nélkül – legyen az csekk, átutalás vagy adójóváírás formájában. Nem kell dolgozni érte, nem kell szegénységi bizonyítványt mutatni, nem kattog a határidő. Csak azért, mert létezel.

Az ötlet nem új. Thomas Paine, az amerikai függetlenségi ⚔️ háború hőse már 1797-ben azt írta, hogy a föld minden gyermeke jogosult egy alapvető jövedelemre, mert a természeti erőforrások közös kincsei. Martin Luther King 1967-ben úgy fogalmazott: "a megoldás egy strukturálisan elfogadott program, ami biztosítja mindenki számára a minimális jövedelmet." De az ötlet soha nem volt aktuálisabb, mint most, amikor a gépek milliós nagyságrendben szüntetik meg a munkahelyeket.

Hogyan működne?

Az alapjövedelem (angolul Universal Basic Income, röviden UBI) lényege egyszerű:

• Ki kapja? Minden felnőtt állampolgár, automatikusan, feltétel nélkül
• Mennyi lenne? Egy fix összeg, amely fedezi az alapvető megélhetést – lakhatás, élelmiszer, közlekedés, rezsi
• Honnan jön a pénz? Általános adóemelésből, a megszüntetett jóléti programok költségvetéséből, az úgynevezett "robotadóból" – azaz az MI-vel és automatizálással termelt extra profit megadóztatásából –, vagy a legtörténelmibb és legpusztítóbb útón: fedezetlen pénzkibocsátásból (államadósság monetizálása). Ez utóbbi az osztrák közgazdaságtani iskola szerint a „rejtett adó": ha az állam kioszt évi 14 000 milliárd forintot úgy, hogy azt nem termelték meg, az árak alkalmazkodnak – az UBI reálértéke elinflálódik.
• Miért jó ez? A támogatók szerint megszünteti a szegénységet, egyszerűsíti a bürokráciát, felszabadítja az embereket a túlélés-munkától, és lehetővé teszi a kreativitást, a vállalkozást, az önképzést

A támogatók szerint az alapjövedelem nem "ingyenpénz", hanem társadalmi osztalék. A technológia által termelt extra gazdagság – amit A Hatékonyság Oltára cikksorozatunkban bemutatott Revenue Per Employee (RPE, azaz egy alkalmazottra jutó árbevétel) növekedés jelképez – közös kincs, amiből mindenkinek járnia kell. Ha a gépek elveszik a munkát, a gépek által termelt profitból kell eltartani az embereket.

A nemzetközi kísérletek – mit mutatnak az adatok?

Az elmúlt években számos országban és városban próbálták ki az alapjövedelmet. Az eredmények vegyesek, és sokatmondóak.

Finnország (2017–2018) – A kísérlet, ami megosztotta a világot

Finnország 2017-ben indította el a valaha volt egyik legnagyobb alapjövedelem-kísérletét. 2000 véletlenszerűen kiválasztott, eredetileg munkanélküli ember kapott havi 560 eurót két éven át, feltétel nélkül. A kontrollcsoport továbbra is a hagyományos munkanélküli segélyt kapta.

A végeredmény? A KELA végjelentése szerint az alapjövedelmet kapók számára kicsit valószínűbbé vált, hogy munkát találjanak – a különbség statisztikailag szignifikáns, bár kicsi volt. Ugyanakkor jelentősen javult a jólétük: nagyobb volt a bizalmuk a saját életük irányításában, kevésbé stresszeltek, és jobban érezték magukat anyagilag. A "kényelemben élők" aránya 7 százalékról 12 százalékra nőtt, míg a "nagyon nehezen élők" aránya 17 százalékról 13 százalékra csökkent.

A kritikusok azonban rámutatnak: a finn kísérlet nem volt igazi UBI, mert csak munkanélküliek kapták, és az összeg (560 euró) messze nem fedezte a teljes megélhetést. Ráadásul a kísérlet idején párhuzamosan változtak más munkaerőpiaci szabályok is, így nehéz elválasztani az alapjövedelem hatását a többi tényezőtől.

Sam Altman "Open Research" kísérlete (2020–2023) – A tech-elit nagy fogadása

Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója már 2020-ben útjára indította az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb alapjövedelem-kísérletét. Az "Open Research" nevű szervezetén keresztül 1000 texasi és illinoisi lakos kapott havi 1000 dollárt három éven át, 2020 és 2023 között, feltétel nélkül. A kontrollcsoport 2000 emberből állt, akik havi 50 dollárt kaptak. A résztvevők 21 és 40 év közötti alacsony jövedelműek voltak.

Az eredmények 2024 végén jelentek meg, és megosztották a közvéleményt. A pozitívumok:

• Az alapjövedelmet kapók több időt töltöttek munkakereséssel és pályázattal
• Nagyobb volt a bizalmuk abban, hogy befolyásolni tudják saját életüket
• Jobban értékelték a munkát – nem kevésbé, hanem inkább

A negatívumok:

• Átlagosan 1,3 órával kevesebbet dolgoztak hetente – évi nagyjából 8 nappal kevesebbet
• Két százalékkal kisebb volt az esélyük, hogy éppen munkában legyenek
• A "szabadidő" nagy része nem önképzésre vagy vállalkozásra, hanem passzív képernyőidőre ment el

Altman kísérlete rávilágított egy alapvető dilemmára: az alapjövedelem valóban segít az embereknek túlélni, de nem változtatja őket hirtelen innovatív vállalkozókká. Ahogy a Hatékonyság Oltára cikksorozatunkban is megjelent: "Az UBI a biológiai túlélés eszköze lett, de kudarcot vallott az emberi kiteljesedés megteremtésében. Ez csupán egy drága fájdalomcsillapító egy amputált végtagra."

Wales (2022–2024) – A legbőkezűbb kísérlet

Wales 2022-ben indította el a valaha volt legbőkezűbb alapjövedelem-kísérletet. A gondozásból kikerülő fiatalok (care leavers, azaz a nevelőszülői vagy gyermekotthoni gondozásból 18 éves korukban kilépők) havi 1600 fontot (nagyjából 750 000 forintot) kaptak két éven át, 2022 júliusától 2024 júliusáig, adó előtt. Ez a brit átlagkereset jelentős része. A részvételi arány 97 százalék volt – a legtöbb érintett fiatal élt a lehetőséggel.

Fontos módszertani jelzés: a walesi program szigorúan véve nem tekinthető Egyetemes Alapjövedelemnek – az „Univerzális" szó éppen azt jelenti, hogy mindenki kapja. Ez egy célzott szociális segély egy speciálisan sérülékeny csoport számára, és számos szakértő figyelmeztet arra, hogy a walesi eredmények nem vetíthetők ki általános UBI-forgatókönyvekre.

A kísérlet értékelése 2027-ig tart, de az első jelentések már megjelentek. A résztvevők beszámolói szerint:

• Jobban tudtak fókuszálni a tanulmányaikra és képzéseikre
• Kevesebb stresszt éltek meg a pénzügyek miatt
• Magabiztosabban léptek ki a gondozásból az önálló életbe

Ugyanakkor a szakemberek aggodalmukat fejezték ki amiatt, mi történik, amikor a két év lejár, és a fiatalok hirtelen elveszítik ezt a stabil jövedelmet. A "kijutás" a programból épp olyan traumatikus lehet, mint a gondozásból való kikerülés.

Kenya – A hosszú távú kísérlet

A GiveDirectly szervezet 2017 óta folytat alapjövedelem-kísérleteket Kenyában és más afrikai országokban. A résztvevők havi nagyjából 40 dollárt kapnak, ami helyi viszonylatban jelentős összeg. Az eredmények:

• A háztartások kiadásai 6-30 százalékkal nőttek a kontrollcsoporthoz képest
• A befektetések (mezőgazdasági eszközök, vállalkozások) is emelkedtek
• A "gazdasági szorzó" hatás: minden elköltött dollár 2,5 dollárnyi gazdasági aktivitást generált a helyi közösségben (ez az ún. fiskális multiplikátor – Egger et al., 2022, Econometrica)

Az amerikai kísérletek árnyoldala – mit mutatnak a 122 pilot?

Az American Enterprise Institute (AEI) 2026 márciusi elemzése összesítette az amerikai alapjövedelem-kísérleteket. 2017 és 2025 között 122 pilot programot indítottak 33 államban és Washington DC-ben, összesen 481,4 millió dollár értékben, 40 921 résztvevővel. Az átlagos havi támogatás 616 dollár volt, az átlagos időtartam 18,4 hónap.

De a számok mögött van egy komoly probléma: a 122 kísérletből mindössze 52-nek jelentek meg eredményei, és csak 30 vizsgálta a foglalkoztatásra gyakorolt hatást. A támogatók gyakran a teljes 122-re hivatkoznak, de a valódi bizonyítékok sokkal vékonyabb talajon állnak.

A 30 randomizált kísérlet átlagosan 0,8 százalékpontos foglalkoztatásnövekedést mutatott. De a négy legnagyobb, legmegbízhatóbb kísérletben – amelyek együtt a résztvevők 55 százalékát tették ki – az eredmény éppen ellenkező volt: 3,2 százalékpontos csökkenés a foglalkoztatásban. Vagyis minél nagyobb és komolyabb volt a vizsgálat, annál inkább az derült ki, hogy az ingyenpénz csökkenti a munkavállalási hajlandóságot.

Magyarország és az alapjövedelem – álom vagy rémálom?

Magyarországon az alapjövedelem ötlete eddig nem került komoly politikai napirendre. A 2026-os 🗳️ választási kampányban egyik nagy párt sem tűzte zászlajára – talán éppen azért, mert a 📋 költségvetési realitások kegyetlenek.

A PwC 2026-os adatai szerint Magyarországon a 💰 minimálbér havi 322 800 forint, a garantált bérminimum (szakmunkásoknak) 373 200 forint, az átlagbér pedig nagyjából 780 000 forint bruttó. Egy olyan alapjövedelem, amely valóban fedezi az alapvető megélhetést – tehát nem éhezel, nem fagyoskodsz, de dolgoznod kell, ha többet akarsz –, valahol a minimálbér és az átlagbér között lenne.

Egy európai kutatócsoport 2025-ös modellszámítása szerint Magyarországon egy felnőttnek évi 10 324 eurót (nagyjából havi 310 000 forintot, a 2026-os ~360 Ft/EUR 💱 árfolyamon) kellene kapnia alapjövedelemként ahhoz, hogy az 🌍 EU-s átlaghoz hasonló szintet érjen el. Ez éves szinten 90 milliárd euró (nagyjából 36 000 milliárd forint) kiadást jelentene – ami a teljes magyar 📊 GDP nagyjából 40 százaléka, tehát a hazai éves gazdasági teljesítmény kétötöde.

Ez a számítás nem politikai ígéret, hanem költségvetési kényszer. Egy vidéki kisvárosban a minimális megélhetés havi költsége – lakbér, rezsi, élelmiszer, közlekedés – a KSH fogyasztói kosár-adatainak és albérlet-piaci statisztikáinak összesítésével 130–150 ezer forint körül mozog. Budapesten ugyanez 250 ezer forint felett van. Ha az állam mindenkinek budapesti szintű alapjövedelmet adna, az évi több mint 23 000 milliárd forintba kerülne, ami a teljes magyar költségvetés kétharmada.

Az alapjövedelem ígérete – miért akarják mégis?

Ha a számok ilyen kegyetlenek, miért támogatja mégis egyre több befolyásos ember az alapjövedelmet? A válasz három részből áll:

1. A szegénység felszámolása – A támogatók szerint az alapjövedelem garantáltan kihúzná az embereket a mélyszegénységből. Nem lenne többé "munkanélküli segély", amiért megalázó procedúrákon kell átesni. Mindenki kapna annyit, hogy éljen.

2. A bürokrácia leépítése – A jelenlegi jóléti rendszerek óriási apparátust tartanak fenn: ellenőrzik, ki jogosult, ki csal, ki mennyit dolgozott. Az alapjövedelem egyszerűsítené: mindenki kapja, kész. Ez adminisztratív megtakarítást jelentene.

3. A kreativitás felszabadítása – A legromantikusabb érv: ha nem kell a túlélésért robotolni, az emberek művészetet alkotnak, vállalkoznak, önképzik magukat. A "görög arisztokrácia" modellje: a szabad polgárok filozófiát és művészetet teremtenek, mert nem kell dolgozniuk.

De ahogy a cikksorozatunkban is megjelent: a romantikus érvnek van egy sötét oldala. A Davosi Fórum gyakran hivatkozik a "görög arisztokrácia" modelljére – az ókori athéni szabad polgárok nem dolgoztak, mégis művészetet és filozófiát teremtettek. De a 21. századi embert nem arra nevelték. Az ipari forradalom óta tartó oktatási rendszer azt verte belénk, hogy az emberi érték egyenlő a gazdasági hasznossággal. A munka adott nekünk keretet, hierarchiát, presztízst. Ha ezt elveszi az állam egy csekért, az emberek nem válnak hirtelen művészekké. Inkább elveszítik az identitásukat.

Mi történik, ha az állam fizet, de a gépek nem termelnek elég?

Az alapjövedelem kísérletei vegyes képet festenek. Van, ahol segített a túlélésben (Finnország, Kenya), van, ahol csökkentette a munkavállalást (USA nagy kísérletei), és van, ahol egyszerűen nem volt elég hosszú ahhoz, hogy valódi következtetéseket vonjunk le (Wales).

De egy dolog biztos: az alapjövedelem nem varázspálca. Nem teremt munkahelyeket, nem növeli a termelékenységet, nem oldja meg az inflációt. Csak átcsoportosítja a meglévő pénzt – és ehhez aztán valakinek meg kell termelnie azt a pénzt.

A következő részben a kritikus oldalt vizsgáljuk: mi történik, ha az alapjövedelmet bevezetik, de a gépek nem termelnek annyit, amennyit ígértek? Mi történik, ha az ingyenpénz felhajtja az árakat, és a végén mindenki szegényebb lesz?

A kérdés nem az, hogy az alapjövedelem jó-e vagy rossz. A kérdés az, hogy fenntartható-e, és kinek az árán.