I. RÉSZ: Földgáz – Az orosz import gerince

Bevezető: Miért éppen most?

2026 tavaszán Magyarországon új kormány alakul. A Tisza Párt megnyerte a 2026. áprilisi 🗳️ választásokat, és jelenleg a kormányalakítási tárgyalásokat folytatja. A Tisza-kormány programja szerint „az energiapolitikában a TISZA alapelve a diverzifikáció, az ellátásbiztonság és a megfizethetőség”. Kapitány István, a párt gazdasági szakpolitikusa szerint „egyetlen országnak sem lehet érdeke a teljes energiafüggőség”, és Csehország példáját hozta fel: az orosz kőolajról való leválás nem szükségszerűen jár drágulással.

Ez a cikksorozat azt vizsgálja: valóban lehetséges-e Magyarország számára az orosz energia leváltása? Mennyibe kerülne? Ki fizetné meg? És ami a legfontosabb: a politika által hangoztatott „diverzifikáció” mögött milyen reális gazdasági és fizikai lehetőségek állnak?

Elsőként a földgázzal foglalkozunk – ez a legnagyobb tétel az orosz importban, és a legnehezebben kiváltható.

A magyar földgázellátás pillanatképe

Magyarország éves földgázfogyasztása 2025-ben 8,1 milliárd köbméter volt, ami 5%-kal alacsonyabb az előző évi 8,5 milliárd köbméternél. A hazai kitermelés – amely évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat – ebből 1,4 milliárd köbmétert fedezett, azaz a fogyasztás 17,3%-át. A maradékot importból kell pótolni.

A nettó import, amely a hazai fogyasztást fedezi, 2025-ben 6,7 milliárd köbméter volt – ez 4%-kal alacsonyabb az előző évnél. A bruttó import – beleértve a tranzitmennyiséget is – az FGSZ adatai szerint a 10 milliárd köbmétert is meghaladta. Ez a növekedés elsősorban nem a hazai fogyasztás emelkedésének, hanem a regionális tranzitszerep erősödésének köszönhető: Magyarország mára regionális gázelosztó központtá vált, és jelentős mennyiséget továbbít Szlovákiának és Ukrajnának.

Az orosz gáz aránya tehát csökkent, de ez elsősorban az ausztriai import ugrásszerű növekedésének köszönhető – nem pedig annak, hogy Magyarország kevesebb orosz gázt vásárolna. Az MVM vezérigazgatója, Mátrai Károly 2024-ben azt nyilatkozta, hogy 2035-re reális lehet, hogy egyik beszállító részesedése se legyen 30% felett, de a szentpétervári megállapodások alapján legalább 2026-ig növekszik az orosz import volumene.

Az orosz szerződés: mit tudunk róla?

2021 szeptemberében az MVM és a Gazprom 15 éves hosszú távú szerződést kötött évi 4,5 milliárd köbméter földgáz vásárlásáról. A szerződés 2036-ig érvényes. Az ár hivatalosan üzleti titok, de a Válasz Online nyomozása szerint a képlet a holland TTF tőzsdei árhoz kötött – vagyis nem fix, hanem piaci alapú árazású.

2024 októberében Szijjártó Péter, a Fidesz-kormány külgazdasági és külügyminisztere bejelentette, hogy kiegészítő kereskedelmi megállapodást kötöttek a Gazprommal, amely lehetővé teszi a szerződésben rögzített mennyiségen felüli vásárlást is. A Válasz Online sajtóértesülése szerint 2024-ben az orosz gáz mennyisége akár 6,7 milliárd köbmétert is elérhetett – ezt azonban a magyar kormány hivatalosan nem erősítette meg. Ha ez a szám valós, az az eredeti szerződéses mennyiséghez képest jelentős, mintegy 49%-os növekedést jelentene. Fontos megjegyezni, hogy ez a szám valószínűleg a Magyarországon fizikailag áthaladó orosz gáz bruttó mennyiségére vonatkozik – beleértve a ⚔️ Ukrajna és Szlovákia felé irányuló tranzitot is –, nem kizárólag a belföldi fogyasztást fedező nettó importra.

A Fidesz-kormány kommunikációja szerint az orosz gáz „versenyképes áron” érkezik, és a hosszú távú szerződés biztosítja az ellátásbiztonságot. A Válasz Online azonban úgy tudja, hogy a „kedvezményes ár” valójában nem politikai alapú diszkont, hanem a piaci árak általános csökkenésének köszönhető: a Gazprom a napi piaci árhoz képest kínál néhány eurós kedvezményt megawattóránként, ami összességében kb. 10%-os előnyt jelent a hosszú távú szerződésben rögzített árhoz képest.

Miért nehéz leválni? A fizikai korlátok

A földgázellátás nem csak ár- és szerződéskérdés – infrastrukturális kérdés is. Magyarország földgázrendszerét évtizedekig úgy építették ki, hogy a fő bejövő irány keletről (Ukrajna, majd Szerbia felől) legyen. A nyugati és déli kapcsolatok gyengébbek.

A jelenlegi bejövő kapacitások:

1. Török Áramlat (Szerbia felől): Ez a fő orosz gázútvonal. Kapacitása elméletileg elegendő lenne Magyarország teljes fogyasztásának fedezésére is.
2. Ausztria (Mosonmagyaróvár): 2024-ben belföldi ellátás szempontjából korlátozottan vették igénybe, 2025-ben viszont már a belföldi fogyasztás 22%-át adta. Ez az irány nyugati (főleg norvég és globális LNG) forrásokat hoz.
3. Románia (Csanádpalota): Romániai kitermelésből származó gáz, de a romániai Neptun Deep tengeri mező csak 2027-től termel jelentősebb mennyiséget.
4. Horvátország (Drávaszerdahely): A horvát LNG-terminál felé vezető útvonal. Kapacitása korlátozott, de bővül.
5. Ukrajna és Szlovákia: 2025-ben nem érkezett gáz ezekből az irányokból.

Alternatívák: mi van a piacon?

1. Horvát LNG (Krk sziget)

A horvát LNG-terminál kapacitását bővítették, és egy új gázosító modul is üzembe lépett. A terminál jelenlegi kapacitása azonban nem fedezné önmagában Magyarország teljes földgázfogyasztását. A gyakorlatban:

• A terminálról Magyarországra vezető interkonnektor kapacitása korlátozott (bár bővülőben van).
• Az LNG ára általában magasabb a vezetékes gáznál, mert a cseppfolyósítás, szállítás és újragázosítás költségeit is tartalmazza.
• A globális LNG-piac szűkös: Ázsia és Európa versenyez a szállítmányokért, ami az árakat felhúzza.

2025 szeptemberében az MVM 10 éves szerződést kötött a Shell-lel évi 200 millió köbméter LNG vásárlására. Ez összesen 2 milliárd köbméter a tíz év alatt, ami a magyar éves fogyasztás mindössze 2,5%-a. A szerződés inkább biztonsági opció, nem pedig tömeges leváltás.

2. Ausztria és a nyugati piac

Ausztria felől 2025-ben jelentősen nőtt az import. Ez az útvonal lehetőséget ad norvég és globális LNG-források elérésére. Azonban:

• Az osztrák piac maga is függ az orosz gáztól (bár kevésbé, mint Magyarország).
• A szállítási költségek magasabbak, mint a déli irányban.
• Ausztria és Magyarország gázára között árkülönbség (spread) alakul ki, ami növeli a költségeket.

3. Romániai gáz (Neptun Deep)

A romániai tengeri gázmező 2027-től ígér évi 3–4 milliárd köbméter termelést (Románia teljes offshore kapacitása ennél magasabb lehet). Ez régiónkban jelentős mennyiség, de:

• A romániai kitermelés elsősorban Románia és Bulgária szükségletét fogja fedezni.
• Magyarország számára a csanádpalotai interkonnektoron keresztül csak korlátozott mennyiség érhető el.
• A romániai gáz ára nem feltétlenül lesz olcsóbb az orosznál.

Gazdasági számítás: mennyibe kerülne a leválás?

A földgáz leváltásának költségeit három tényező határozza meg:

1. Az árkülönbség

A TTF tőzsdei ár 2024-ben átlagosan 11,1 dollár/MBtu (megabrit hőegység) volt, ami nagyjából 35-40 euró/megawattóra. Az orosz gáz ára – a szerződésben rögzített képlet szerint – ehhez igazodik, de a kiegészítő vásárlásoknál néhány euróval alacsonyabb. Ha Magyarország teljesen lemondana az orosz gázról, norvég vagy LNG-forrásokra kellene átállnia. A norvég gáz ára általában a TTF-hez közeli, míg az LNG ára földrajzi helyzettől függően 10-20%-kal magasabb lehet.

2. Az infrastrukturális beruházások

A horvát LNG-terminál bővítése és a magyar-horvát interkonnektor kapacitásának növelése beruházási költségekkel jár. Ezeket részben EU-forrásokból fedezhetik, de a magyar 📋 költségvetési részesedés jelentős.

3. A ⚡ rezsicsökkentés fenntarthatósága

A magyar lakossági gázár hatósági áras: a fogyasztási limit alatt 102 💱 forint köbméterenként, míg a piaci ár jóval magasabb, a jelenlegi európai nagykereskedelmi árakból (TTF, 2025: ~42 EUR/MWh) számítva 280–320 forint köbméterenként (nagykereskedelmi ár + elosztási díj + 27% áfa). Ettől elkülönül a MEKH által a rezsicsökkentés elszámolásához alkalmazott hatósági referenciaár, amely 700–750 forint köbméterenként – ez nem a tényleges piaci ár, hanem egy adminisztratív kalkuláció. A különbözetet az állam költségvetési forrásból pótolja. Ha az importgáz ára emelkedik (például orosz leválás miatt), az állami kompenzáció is nő.

Közgazdaságilag fogalmazva, a hatósági ár elfojtja az árat mint információs jelzést (price signal). Ha a gáz ára 102 forinton rögzített, a fogyasztónak nincs gazdasági indítéka a szigetelésre, a fogyasztáscsökkentésre vagy alternatív fűtési megoldások keresésére. A valódi diverzifikáció ezért nem csupán import-szerkezeti kérdés: keresletoldali reformot is igényelne – ami azonban a rezsicsökkentés fenntartásával politikailag összeegyeztethetetlen.

Az orosz gáz teljes betiltásának következményeiről különböző becslések láttak napvilágot. A kormányközeli Századvég Gazdaságkutató 2025-ös elemzése szerint ez három és félszeresére növelné a magyar családok fűtési költségeit. Mivel ez a számítás politikailag érintett forrásból származik, érdemes óvatosan kezelni: az irány mindenképpen az áremelkedés, de a pontos mérték a piaci viszonyoktól függ.

A Fidesz-kormány és a Tisza-kormány helyzete

A leköszönő, 2026 tavaszától ügyvivőként működő Fidesz-kormány az elmúlt években a következő lépéseket tette:

• 2021-ben 15 éves szerződést kötött a Gazprommal (évi 4,5 milliárd m³).
• 2024-ben kiegészítő megállapodást írt alá, amely lehetővé teszi a mennyiségen felüli vásárlást.
• 2025 szeptemberéig engedélyezte az MVM Shell-szerződését (évi 200 millió m³ LNG).
• Nem kezdte meg a gázrendszeri átállást nem-orosz forrásokra.

A Tisza-kormány, amely 2026 tavaszán van alakulóban, programjában a diverzifikációt hirdeti meg alapelvként. Kapitány István szerint 2035-re egyik beszállító részesedése se lehetne 30% felett. A konkrét lépések azonban egyelőre hiányoznak:

• A Shell-szerződés (évi 200 millió m³) szimbolikus lépés, de a teljes fogyasztáshoz képest elenyésző.
• A horvát LNG-bővítés lehetőséget ad, de a teljes leváltáshoz nem elegendő – és drágább lenne.
• Nincs bejelentett terv a Gazprom-szerződés felülvizsgálatára vagy felmondására.
• A rezsicsökkentés fenntartása melletti diverzifikáció költségvetési feszültségeket okozhat.

A reális forgatókönyv nem a teljes leválás, hanem a részleges diverzifikáció: az orosz gáz arányának csökkentése 60% alá, miközben az ausztriai és LNG-források aránya nő. Ez azonban:

• Időigényes (az interkonnektor-bővítések évekig tartanak).
• Költséges (a drágább források miatt nő az állami kompenzáció).
• Függ az 🌍 EU-s szankciós politikától (ha Brüsszel kényszeríti a teljes leválást, a költségek ugrásszerűen nőnek).

Következtetés: leválható-e a földgázfüggőség?

Fizikailag igen, gazdaságilag nehezen.

Magyarország technikailag képes lenne az orosz gáz teljes kiváltására: a horvát LNG, az ausztriai kapcsolatok és a romániai források együttesen fedezhetnék a szükségletet. Az Ember elemzése szerint a közép-európai országokban (köztük Magyarországon) a nem-orosz importinfrastruktúra technikai kapacitása már most meghaladja a teljes gázkeresletet.

A probléma az ár. Az orosz gáz – a hosszú távú szerződés és a piaci kedvezmények révén – jelenleg a legolcsóbb elérhető forrás. A leválás azt jelentené, hogy Magyarország drágább norvég vagy LNG-gázt vásárolna, ami:

• Növelné az állami rezsikompenzációt (vagy csökkentené a rezsicsökkentés mértékét).
• Rontaná a magyar ipar versenyképességét (a nagyfogyasztók piaci áron vásárolnak).
• Kockázatosabb lenne, mert az LNG-piac volatilisabb, mint a vezetékes szállítások.

A Tisza-kormány „diverzifikációs” retorikája tehát reális irány, de a gyakorlati megvalósítás lassú és költséges lesz. A Fidesz-kormány által aláírt 15 éves Gazprom-szerződés 2036-ig köti Magyarországot, és ennek felmondása vagy átütemezése komoly jogi és pénzügyi következményekkel járna. A teljes orosz leválás 2030 előtt a legtöbb energiapiaci elemzés szerint gazdaságilag nem indokolt – hacsak az EU nem kényszeríti ki szankciókkal.